Amikor elindultam 2011-ben ingatlanozni, én is egy franchise irodánál kezdtem a pályafutásom. Ezzel a lehetőséggel, úgy gondoltam, végre egy modern, üzleties rendszer része lehetek. Azt hittem, fel sem tudok nőni a feladathoz. Néhány hónap alatt nagyon negatívan érintett, amit tapasztaltam. Képmutatás, manipuláció, felszínes emberek, igazságtalan megoldások határozták meg a mindennapokat. Összesen 6 hónapig bírtam. Most, hogy azóta eltelt 13 év, arról szeretnék egy átfogó visszajelzést adni, hogy a karrierépítésem során milyen fontos tudnivalókat és összefüggéseket láttam meg a nagy franchise hálózatok működésével kapcsolatban.
A nagy franchise hálózat, mint a biztonság záloga
Az átlag ember ösztönei mindenféle ingatlanpiaci tapasztalat nélkül is azt sugallják, hogy a nagy franchise név, a nagy brand majd automatikusan sikeressé tesz. Hogy a logó, a központ vagy a franchise-hálózat megadja majd azt a pluszt, ami a szakmai előrejutáshoz szükséges. Véleményem szerint a valóság sokkal keményebb: a nagy ismert franchise rendszerek az elején adnak valamit, de a végén sokkal többet vesznek el tőled, mint azt elsőre gondolnád. Leginkább azt, ami már kis idővel az indulásod után is a legfontosabb: a saját anyagi biztonságod és a jövőd építésének lehetőségét.
A nagy márka illúziója arra csábít, hogy hátradőlj. Azt üzeni: „Majd a brand elad helyetted.” Ez azonban szép lassan, észrevétlenül kiveszi a kezedből a valódi értékeket: a szakmai tudásod fejlődését, az értékes üzleti kapcsolataid kialakítását és a saját egzisztenciád felépítését. Az én személyes tapasztalatom szerint nem tanulod meg igazán, hogyan kell beindítani egy önálló értékesítői karriert, nem mélyül el a tárgyalási érzéked, és nem épül ki az a kapcsolati hálód, ami hosszú távon az igazi bevételi forrást jelentené számodra. A márkát túlértékeled, magadat pedig alul, és ez már önmagában elég ahhoz, hogy évekre csapdahelyzetbe kerülj. De most jön a lényeg: véleményem szerint a franchise cég teljesen tudatában van ennek, kifejezetten erre épít, és maximálisan kitapossa a lehetőséget.
Lássuk, miért gondolom ezt, és kezdjük mindjárt a piszkos anyagiakkal.
A sikerdíj sorsa
A franchise rendszerek felépítése szinte mindig ugyanarra a logikára épül: alacsony sikerdíj megtartás, rengeteg levonás. A munka oroszlánrészét te végzed, a bevétel oroszlánrészét ők viszik el. Ha új belépő vagy, akkor valószínűleg ezzel még az elején nem is foglalkozol, hiszen az ingatlanos franchise cégek elszámolási rendszerei között nincs sok különbség, és te meg úgy vagy vele, hogy ez a normális, elfogadod, mert egyszerűen csak el szeretnél indulni, mint ingatlanos.
Belefogsz az egészbe, és szép lassan rájössz, hogy a nagy név, a nagy franchise nem fog helyetted eladni semmit, és nem fog helyetted megcsinálni semmit. Alkalmazottak módjára fognak irányítani, és közben elvárják, hogy vállalkozó legyél, és viseld az ezzel járó terheket. Elveszik a nehezen megtermelt sikerdíjad 60-70%-át, és a maradékból majd tankolhatsz, telefonszámlát fizethetsz, és rendezheted a vállalkozásod utáni költségeket. Nem kell fejszámoló művésznek lenned ahhoz, hogy rájöjj, ebből nem lesz nagy megtakarítás. Én itt döbbentem meg először, hogy folyamatosan eladtam és mégsem volt pénzem. Könnyen felismertem, hogy a franchise cégnek egyáltalán nem is érdeke, hogy igazi csúcsértékesítővé váljak. Ha sokat keresnél, hamar rájönnél, hogy nélkülük is boldogulsz, és hatalmas rizikót jelentene a kilépésed. Éppen ezért a rendszer úgy van kitalálva, hogy mindig legyen bevételed, de soha ne legyen annyid, hogy képes legyél változtatni. A mókuskerék tökéletesen működik: futsz, termelsz, fizetsz, de nem jutsz igazán semmire. Ha közepes vagy, az már elég jó a rendszernek — termelsz, de továbbra sem annyit, hogy legyen erőd kilépni a mókuskerékből. Ha pedig gyenge vagy, lemorzsolódsz, és az ingatlanjaidat egyszerűen átveszi egy másik franchise ingatlanértékesítő.
A kereszthirdetés
Egy ártalmatlan szónak tűnik, mégis talán az egyik legnagyobb átok, ha a saját privát ügyfélköröd építéséről van szó. A kereszthirdetés azt jelenti, hogy az általad felvett ingatlanmegbízások hirdetését - egy bizonyos rotációban - az azonos lokációban lévő csapattársaid nevén is megfuttatják. Sokan azt gondolják, hogy ez csapatmunka, valós előny, de a valóságban az értékesítői identitás teljes szétverése. Amikor mások ingatlanjait hirdeted, ill. a te hirdetéseidet hirdetik mások, amelyekben soha nem jártatok, és az ügyfél részletes kérdéseire csak mekegni-makogni tudsz, akkor nemcsak az ügyfél bizalmát veszíted el, hanem a saját szakmai hitelességedet is. És mi a rendszer nyeresége? Hogy nem tudsz saját privát, bizalmi ügyfélkört építeni. Minden ügyfél a központi rendszerhez kötődik, nem hozzád. Ez csakis a franchise-nak jó — és megint elbuktál egy igazán fontos összetevőt, amely egyébként alapvető eleme lenne az ingatlanos karrierednek.
A franchise céggel kötött szerződésed
Valószínűleg a legtöbben igazából el sem olvassák, hogy mit írtak alá, amikor beléptek a franchise-ba. Az a szerződés tele van tiltásokkal, korlátozásokkal, kötbérrel, versenytilalmi passzusokkal és kilátásba helyezett büntetésekkel. Az oldalszám magas, a betűméret alacsony, a feltételek pedig egyoldalúak. A kérdésem egyszerű: ha annyira jó hely a franchise, akkor miért kell ilyen horror feltételekkel odaláncolni az értékesítőket? Önszántukból nem igazán maradnának? Akkor miért nem veszik alkalmazásba őket teljesítményarányos bérezéssel? Erre van egy tippem: hogy maguk után fizessék a tevékenység után járó adókat és egyéb költségeket. A franchise értékesítők vállalkozásban dolgoznak - már akinek van -, mégsem tudják kihasználni a vállalkozói lét igazi értelmét: hogy a saját erődből olyan magasra juss, amilyen magasra csak tudsz. Tehát ennél a pontnál ismét elvesztettél egy a saját ingatlanos karriered szempontjából sorsdöntő tényezőt.
A megbízókkal kötött szerződés
A megbízók esetében sem tapasztaltam jobb bánásmódot. A 15–20 oldalas megbízási szerződések tele vannak egyoldalú, túlzó kitételekkel. Ezek nem a korrekt szolgáltatás nyújtást szolgálják, hanem a biztos bevételt igyekeznek beszedni a franchise számára. A tulajdonos legtöbbször csak utólag jön rá, mit is írt alá pontosan. A leggyakrabban a kizárólagossággal találkoztam: ha a tulajdonos saját maga adja el az ingatlanát, akkor is kifizettetik vele a sikerdíjat. Ezzel a lépéssel a hálózat nem csak az értékesítőit, de a megbízót is láncra veri. Ez nem szolgáltatás — ez tulajdonképpen egy csapda. Mielőtt megírtam ezt a cikket, bekértem az összes nagy franchise hálózat megbízási szerződését. Volt olyan cég, aki arra hivatkozott, hogy nem küldhetik el, mert bizalmas. Szerencsére két másik cégtől viszont rendben kiküldték. Bárcsak ne küldték volna ki! Ilyen oldalszámot egészséges ember nem tud áttanulmányozni, gondolom valahol ez is volt a cél. ChatGPT-nek beküldtem, hogy vizsgálja meg, de még ő is elszörnyedt, és óvva intett a szerződés aláírásától. Vajon a franchise cégek szerződései és az abból fakadó jogviták mennyire mosták alá az ingatlanértékesítők megítélését az elmúlt 10-15 évben? Van az ingatlanközvetítői piacnak elég gondja enélkül is, de biztos vagyok benne, hogy ez ipari mennyiségű negatívumot adott hozzá és ad hozzá most is az ingatlanosok megítéléshez.
Ami engem legjobban zavar
Ez a formátum, amivel működnek, igazából csak arról ad tanúbizonyságot, hogy milyen gyáva, buta és pénzéhes megoldások is ezek. Egyszerűen lusták arra, hogy 2025-ben kidolgozzák úgy a szolgáltatási rendszert, hogy az ne láncra verje és ne eltapossa az embereket, hanem bizonyítson, illetve az ügyfeleket elégedetté, az ingatlanosokat pedig sikeressé tegye ezáltal szükségszerűen az egész céget is sikerhez vezetve. Ne álmodozzunk, csak a tökélyre fejlesztett egybites megoldásokkal találkozhatunk. Persze ezt a piaci rést sikerült kihasználjam a Városi Ingatlaniroda felépítésénél, így végülis kijelenthetem, hogy minden rosszban van valami jó. De, ami igazán zavar, az az, hogy mennyi ember beletesz 5-10-15 évet egy ilyen formációba, és igazából egy saját ingatlant nem tud majd belőle vásárolni, miközben élete leghatékonyabb, legtermelékenyebb szakaszát adja cserébe.
Ezzel a cikkel nem azt a több ezer embert szeretném megbántani, akik ilyen cégeknél dolgoznak, egyszerűen csak azt tapasztalom és azt látom, hogy félnek szembesülni ezekkel a tényekkel, és félnek szembesülni a kihívással, pedig minden képességük megvan rá, hogy változtassanak.
Amikor én ezeket a problémákat felmértem, és szembesültem a helyzettel, 6 hónap után feltettem magamnak a kérdést: melyik a nagyobb rizikó? Maradni és hagyni, hogy éveken át továbbra is elszívják a munkám eredményét? Vagy kilépni, vállalni a retorziókat, és végre saját jövőt építeni?
A döntés nem arról szól, milyen logó van a névjegykártyádon. A döntés arról szól, mire szánod az életed következő tíz évét. Arról szól, hogy képes vagy-e profitálni az ingatlanozásból annyit, hogy elérd vele minden megálmodott célodat. Mit gondolsz majd, amikor visszanézel? Büszke tudsz lenni magadra? Volt elég bátorságod kiállni a sorsodért?
Én döntöttem.
Csatlakoznál a csapatunkhoz? A legjobb pillanat, mindig a most: https://varos.hu/csatlakozas
Szólj hozzá
Az e-mail címed nem lesz nyilvános. A kötelező mezőket * jellel jelöltük
